Biztos ismered az érzést, amikor az ágyban fekve csukott szemmel hallgatózva rád zuhan a felismerés, hogy hiába nem múlt még el fél 6 sem, életed egyetlen drágasága már nem fog visszaaludni. Gyorsan megbánod, hogy nem feküdtél le azonnal te is aludni, ahogy Ő elaludt (nem mintha akkor sokkal többet tudtál volna aludni - a félóránkénti felsírás nem a legjobb altató), megrázod magad, felkelsz és a nap további részében eszményi álomképként dereng a szemed előtt a délutáni alvás, amikor úgy is mindenre lesz időd. Vagy mégsem? Íme néhány pillanat, amikor számíthatsz az ébredésre:
-
A gondosan elkészített tízóraid második falatjának
elnyammogása után
-
Ahogy leteszed a telefont, miután áradoztál egy sort a barátnődnek mennyire jó fej gyereked van és ledaráltad, mennyi mindent készülsz csinálni most, hogy végre elaludt.
-
A 9. körmöd lakkozása után.
-
Amikor elmosogattál - amire csodák csodájára nem ébredt föl, és leülnél nézni ki a fejedből.
-
Amikor te is álomba szenderültél, az átvirrasztott éjszaka után.
-
Amikor kiszöksz pár percre élvezni a tavasz első napsugarait.
-
Ha úgy döntesz, maradhat még pár percet a sütőben a zabkeksz. Szép munka.
-
Ha elalszik a másik gyereked is.
